Egy útszéli bárból blues zene szól... - "Koppány-A vadkelet hőse" lemezismertető

Elkerülte a figyelmem, hogy Kovács Koppány szólólemezzel készül jelentkezni. Az úriembert legtöbben a somorjai illetőségű Rómeó Vérzik frontembereként ismerhetik, mellyel már több, mint negyedszázada rója a rock n’ roll rögös útjait. Amikor kb. másfél hónapja bejelentették, hogy nemsokára indul az előrendelés a lemezre, akkor konstatáltam, hogy basszus én erről eddig miért nem hallottam?! Mivel a Rómeó Vérzik munkásságát már a 2004-es Engedd belém! album óta nyomon követem, adta magát, hogy előrendeljem a lemezt úgy, hogy egy árva hangot nem hallottam belőle előzetesen.

A kiadónak hála (Grundrecords) már a lemezmegjelenés napján kézhez kaptam a CD-t, ami nálam eseményszámba megy, lévén általában, amit előrendelek, az nettó két hét késéssel érkezik meg hozzám. A megjelenés óta jó néhány alkalommal végighallgattam, de még most sem vagyok benne biztos, hogy tudok objektív képet adni róla.

Nehéz lesz írni, mivel ez a lemez tényleg Koppányról szól: úgy próbáljuk meg elképzelni, mintha megírta volna az önéletrajzát, épp csak mindezt dalokban meséli el nekünk könyv helyett. Természetesen, aki az anyazenekarhoz hasonló stílusú zenét vizionált, az rossz helyen tapogatózik, itt ugyanis a szerző egy másik oldalát ismerhetjük meg. Egy zömében lazább kedélyű, erőteljes country és blues hatásokat felvonultató, sokszor akusztikus alapú szólóalbum lett a végeredmény.

Az elsőnek érkező „A kezdet” már címével sem árul zsákbamacskát. A finom, country hangulatú dal Koppány gyerekkoráról szól és megfigyelhető benne egy erős kontraszt: a zene pozitív kicsengésével szemben a dalszöveg mondandója nagyon mély, annak ellenére is, hogy a refrénben ott a reménysugár. A dalban szereplő gitár és bendzsó szólók remekül sikerültek, tökéletesen illeszkednek a nagy egészbe.

A „Csak legyen egy ló” egyenes ági folytatása az előző dalnak, de itt a szöveg is pozitív töltetet hordoz magában. Alapvetően a szerző sóvárgását írja le, ahogy kezdeti rock n’ roll életmódot fokozatosan váltja fel a családra való vágyódás majd ragaszkodás. A középrészben hallani egy versszakot, ahol Koppány belenevet az éneklésbe, jó hogy rajt hagyták, mivel kiérezni belőle a spontaneitást. A refrén pedig az egyik legjobb a lemezen.

Az „Édes élet” kezdő taktusaival aztán belemerülünk a bluesba. Némi módosítással ezt egy RV lemezen is el tudnám képzelni. Szövegileg ez a dal is egy mélyebb darab, mondjuk úgy, hogy egy erőteljes véleménynyilvánítás. A refrénről valamiért a mostanában szintén sokat hallgatott Maróthy Zoli szólólemez ugrott be, ott köszöntek vissza hasonló megoldások. Nagyon jó dal, nem véletlenül ezt választották felvezetőnek.

Az „Útra készen” címéből kiderülhet: nem meglepő módon a turnézó zenészlét képét festi le némi metaforikus körítésbe téve azt. Refrén nem született a dalhoz, csak egy szolid nananazós rész, ami koncerten remekül működhet. 😊 A dalban szereplő gitárszóló(k) a kedvenc mozzanataim az egész lemezt figyelembe véve.

A „Táncolj a hóban” egy teljesen akusztikus alapú darab, erőteljes melankolikus hangulattal. A szöveg (sejtésem szerint) egy meglehetősen nehéz témát jár körbe, mellyel nagyon sok zenész megküzdött élete során. A dalban szaxofon is hallható, mely ad egyfajta pluszt a dalnak, remekül egészíti ki Koppány szomorkás énekét.

A „Vad Titán” a főhős lovaglás iránti szenvedélyéről szól, a címben szereplő Titán konkrétan a szerző lova, melyet a bookletben szereplő kép is hűen dokumentál. 😊 Ugyancsak akusztikus dalról beszélünk, és ahogy a countryban megszokott, a hegedű is feltűnik a színen. Igazi utaztatós hangulata van, ha az ember becsukja a szemét, maga elé tudja képzelni a dalszövegben leírtakat.

Az „Egy álom volt” szintén egy könnyedebb témájú darab, mely az úton lévő zenész hálószobáinak és azokban történteknek állít örök emléket. Hadd ne mondjam mind a refrén és a gitárszóló pazarul sikerült, az egyik olyan dal a lemezen, amelyet többször meg szoktam hallgatni egymás után. Tetszetős, ahogy Koppány felerősíti a dal végén az éneket, majd hirtelen átvált szinte suttogásba.

Az abszolút kedvenc dalom a lemezről az „Elmúltak az évek”, mind hangulatában, mind szövegében roppant acélos. A szövegébe a komolyság mellé némi egészséges irónia is szorult, mely képes egy másik szintre emelni azt. Ugyan rámondhatjuk, hogy egy bluesstandard szerzemény, azonban hangszerelésileg is megvan benn a kellő energia és Koppány énekében is talán itt van a legtöbb stenk. Már ezért megérte szólólemezt készíteni.

Az „Ennyi kell!” elején azt hittem, hogy egy Asphalt Horsemen dalt hallok, annyira hasonlóak voltak az első taktusok. Szintén nagy kedvenc dal, a slidegitár már elég volt hozzá, hogy megvegyen magának. A refrénje roppant erőteljes és még egy (nem vicc!) furulyaszóló is helyet kapott a középrészben.

A „Kapitány” egy teljesen zongora alapú lírai darab. A kezdő taktusok nagyon hatásosak, képesek azonnal hidegrázást okozni. Témáját tekintve a veszteség van a fókuszban. Ebből leszűrhető, hogy egy szomorú, nem kevés melankóliát tartalmazó, ugyanakkor mégis felemelő szerzemény lett a végeredmény. Koppány éneke ismét érzelmekkel teli, és (ha nem tévedek) még egy brácsaszóló is található a dalban.

A zárás a címadó szerzeménynek jutott. „A vadkelet hőse” gyakorlatilag keretbe foglalja a lemezt és a szerző eddigi életének összegzése mellett felvillantja a rá váró jövőt is. A szövegét talán úgy tudnám jellemezni, hogy optimistán realista. Benne van minden múltban megélt öröm, illetve bánat, de ahogy a refrénben is írja: „Csak az évek múltak el és a hajam is ősz talán / De a vadkeletnek kell egy hős, aki tovább játszaná”.

Amennyire váratlanul ért a lemez híre, mára annyira megszerettem. Koppány nem akar vele világot váltani, de érezhető, hogy ezt az albumot mindenképpen el akarta készíteni. Nem abból a banális okból, hogy legyen egy szólólemeze, hanem mert volt vele mondanivalója. Akkor is remekül szórakoztat, ha valaki csak ki akar kapcsolni 45 percre, de odafigyelve mutatja meg az igazi értékeit. Fogalmam sincs lesz-e folytatás, de ha mégse, úgy Koppány joggal lehet büszke erre a lemezre (is).