A sárga gitár újra mesél - "Maróthy Zoltán-Mysterium" lemezismertető

Jobb később, mint soha. Bizony, akármennyire is hihetetlen, az ország egyik legízesebben játszó gitárosának első szólóalbuma csak nemrég látott napvilágot. Írásom tárgya ezúttal Maróthy Zoltán új produktuma, mely a Mysterium nevet kapta a tűzkeresztségben.

Mielőtt elkezdeném az ismertetőt, egy rövid gyorstalpaló: Zoli nevét a legtöbben nyilván a korai Ossian soraiból ismerik, a ’80-as évek végétől a ’90-es évek közepéig meglehetősen mély nyomot hagyott a honi rocktörténet göröngyös útjain. Majd a zenekar feloszlása után megalakította a Fahrenheit névre keresztelt zenekart, amivel három lemezt adtak ki, mielőtt a történet hosszú időre a földbe állt. Mellette évtizedekig alakította Ace Frehley-t az Európa szerte (is) ismert (és elismert) KISS Forever Band-ben, valamint a mai napig aktívan zenél Koncz Zsuzsa zenekarában. Azt meg már csak „mellékesen” jegyzem meg, hogy mindezek mellett a Kőbányai Zenei Stúdió igazgatóhelyettese és gitártanára.

Ennyit arról, hogy végre egyszer rövid bevezetőt írok… 😊 Szóval Zoli szólólemezéről már jó ideje lehetett tudni, hogy készülget: konkrétan az első előzetes dal a „Félig telt pohár” már 2017-ben a nyilvánosság elé került, amely akkor az 50. születésnapot hivatott megünnepelni.

Azóta egy-egy dal ugyancsak felkerült a hivatalos YouTube csatornára, de fixen csak fél évvel ezelőtt konkretizálódott a helyzet, hogy akkor most már tényleg célegyenesben a lemez. Amely most is itt pihen mellettem, miközben valami értékelhető gondolatot próbálok megfogalmazni róla.

Mindenféle különösebb cicoma nélkül érkezik a nyitás az „Annak idején” című szerzeménnyel, mely egy pofás hard rock darab, azonnal felismerhető, védjegyes MZ gitártémákkal. Érdemes odafigyelni a dalszövegre, ugyanis az gyakorlatilag Fahrenheit dalcímekből lett összeállítva. A poén az egészben, hogy laikusként ez talán fel sem tűnne.

A „Nem fogok sírni ezért” súlyos, metalos riffeléssel kezd, de ezt ellensúlyozandó a refrén azonnal beül a fülbe. A pontot arra a bizonyos i-re az utaztatós hangulatú gitárszóló teszi fel.

Az „Eltévedt folyó” címéből sejthető, hogy egy lágyabb húrokat pengető dallal lesz dolgunk. Annak ellenére, hogy a szerelemről szól, sikerrel elkerülték, hogy giccsbe forduljon a történet. Remek hangulati átvezető két marconább szerzemény között.

A lemez első instrumentális tétele az „Aqaba” címet kapta, és személy szerint nekem ez az egyik kedvenc dalom a lemezről. Már az oktávpedálos nyitótéma brutál, de amit Zoli az alaptéma fölé odatesz a gitáron, az no comment kategória. Mindig is erős volt a dallamérzéke (halld pl. „Valahol messze” vagy "Úton" még a hőskorból), és ezúttal is zseniálisakat játszik. Azt hiszem erre szokták azt mondani, hogy a gitár énekel.

A már korábban említett „Félig telt pohár” egy új verzióban került fel ide, és a témához kapcsolódva, van egyfajta emelkedett, kvázi himnikus hangulata. És talán ebben a dalban található a kedvenc gitárszólóm is a lemez egészét tekintve.

A „Hazugságok cirkusza” érdekes elegyet képvisel. Adott egy abszolút vidám hangulatú gitártéma, melyhez egy igencsak komor, egyben realista dalszöveg társul. (Némi szarkazmus azért befigyel a sorok között!) Nem mondom szokni kellett, de mára megkedveltem.

A finom, akusztikus alapú „Képzeld” a korong egyetlen ilyen jellegű szerzeménye. Az „alaphangszerek” mellett a háttérben zongorát és vonósokat is hallhatunk, mintegy extra színezetet adva a dalnak. A bluesban gyökeredző gitárszóló a dal végén meg, igen…

A második instru szerzemény „La Passe” névre hallgat, de nem lövöm le a poént, hogy miért ez lett a dal címe, ennek tessék szépen utána járni, ha kíváncsi valaki. 😊 Hangulatában teljesen eltérő, mint korábban hallott kollégája, árad belőle a pozitív attitűd. Természetesen a gitárdallam itt is hamar képes utat találni a hallójáratokba.

A „Forró jég” a másik abszolút kedvencem, erre már első hallgatás alkalmával felkaptam a fejem. Ami nem csoda, hiszen hordoz magában egy jó adag Extreme jelleget, azaz funk-rock a javából! Egyáltalán nem számítottam egy ilyen stílusú szerzeményre, ez abszolút a kellemes meglepetés kategória.

A „Téves riasztás” talán a lemez egyik legeltaláltabb refrénjét tartalmazza. A dal közben itt-ott felbukkanó finom legatos futamok hallatán sok gitáros szeme könnybe lábadhat - ezeket ellenpontozandó a gitárszóló a kevesebb néha több alapon került kibontásra.

A „Falevél a szélben” ugyancsak egy pozitív kicsengésű dal, akusztikus alapú verzékkel és pazar szólómunkával. Ugyan több dalra is rá lehetne mondani, de valahogy mégis itt éreztem, hogy azonnal rádióba vele!

És amikor már azt hittük, hogy itt a vége, még érkezik egy meglepetés feldolgozás, melyet Zoli a lemez megjelenéséig nem is volt hajlandó senkinek elárulni, hogy mi lesz az. Nos, most már tudjuk, hogy egy LGT örökbecsűt formált a maga képére, nevezetesen a „Prológ és trialóg” lett a kiválasztott a ’80-ban megjelent Loksi lemezről. Tudom, a feldolgozások mindig kényes témák, így nem is feszegetem, csak annyit mondok, hogy az amúgy is zseniális dalt sikerrel ültette át a maga stílusába és modernizálta azt. (Vendégként felbukkan a lemez munkálataiban oroszlánrészt vállaló Závodi Gábor, és (a leginkább) az Irigy Hónaljmirigyből ismert Sipos Péter is.)

Most realizálom, hogy a lemez végére értem. 11+1 dal, nettó 50 percben, üresjárat nélkül. Őszintén szólva fogalmam nem volt, hogy előzetesen mit várjak Zoli első szólólemezéről, látatlanban szavaztam neki bizalmat. És, hogy megbántam-e? Úgy gondolom a fenti bekezdésekből világosan kiderülhet a válaszom: nyilván nem! Sikerült egy olyan dalcsokrot összehoznia, ami hallgattatja magát, könnyen a fülbe ragad és nem fekszi meg a gyomrot. Akár egymás után többször is neki lehet futni, minden hallgatás után egyre több értékét tárja fel. Most már csak egy kérdésem maradt: Fahrenheit újrakiadások várhatóak valamikor?!