LE-MEZtelenítő 2016 - Ezeket hallgattam tavaly (5. rész)

És akkor itt is van az utolsó rész erre az évre :)

Trillion – Dreaming Black

Néhány nappal korábban már szót ejtettem Apey új szólólemezéről, azonban még azelőtt kiadta Trillion névre hallgató zenekara bemutatkozó lemezét is. A trio másik két tagja a –nem kevésbé zseniális- Grand Mexican Warlock ritmusszekciójából került ki, ahova azóta Apey is csatlakozott. Nyilván van átfedés a szólólemez és a GMW zenéjével is, de mégse lehet ráfogni, hogy ugyanolyan. A maga 40 percével nem egy maratoni hosszúságú lemezen sok minden felvonul az akusztikus témázgatásoktól kezdve, a pörgősebb dalokon át a mélyebb gondolatokig, egyszóval kellően változatos, ugyanakkor mély is. Ami számomra örömteli, sok helyütt éreztem úgy, hogy az Alice In Chains szelleme lengi be a zenét, ami nálam abszolút pozitívum. Ez bizony minőségi zene a javából.

Volbeat – Seal The Deal & Let’s Boogie

Nagyon vártam ezt az albumot, de sajnos csalódnom kellett. Tény és való, az utóbbi években hatalmasat nőtt a Volbeat ázsiója, de nem kéne törvényszerűnek lennie, hogy ezzel együtt a zene is ellaposodjon. Sajnos azonban 100-ból 99 esetben ez történik, ahogy itt is… Nem mondom, hogy rosszak a dalok amik a lemezre kerültek, de alaposan sikerült kiherélniük őket. Azoktól, akik korábban megírtak egy Mary Ann’s Place-t vagy egy Mr. & Mrs Ness-t többet vártam.  Nyilván nem az én maradi formám volt most a célközönség, nyitni akartak egy szélesebb tömeg felé, akiknek ez a zene még az emészthetőbb kategória. Én meg sajnálkozhatok, hogy nálam most nagyon mellélőttek. Remélem a folytatásban visszatalálnak ahhoz a zenéhez, ami jól állt nekik.

Wisdom – Rise Of The Wise

Ugyan nem kimondottam a zsánerem az a zene amit a Wisdom játszik, de nekik valamiért anno nagyon sikerült megfogniuk. Sajnos a zenekar történetében nagyon sok volt a tagcsere, nem volt két kiadvány, amit ugyanolyan felállású csapat készített el. Persze a minőségből sosem engedtek, náluk alap, hogy magasan van a léc. Ami a zenét illeti, ezzel az új albummal is úgy vagyok mind elődjével. Az első két korongot kb. hangról-hangra vissza tudom mondani, ez azonban elsiklott mellettem. Próbáltam jóra hallgatni, nagyon sokszor végigpörgött, de egyelőre nem adja magát. Nem a dalokkal van gond, azok jók (bár néha kicsit visszavennék a kórusok szerepeltetéséből), egyszerűen csak úgy érzem egybefolyik az egész. Azért próbálkozok tovább, aztán ki tudja…Egyszer lehet megvilágosodom.

Wolfmother – Victroious

Őszinte leszek, az utóbbi években rendesen elvesztettem a fonalat Wolfmother ügyben: mi történt épp, kit rúgott ki Andrew Stockdale a zenekarából, egyáltalán léteznek e még, de úgy fest végre összekapta magát. A meglehetősen demósra vett –és beszerezhetetlen- előző lemez után ez az új kész felüdülés! Persze megértem, ha valakinek feláll a szőr a hátán Andrew hangjától, de na…Ebben a tekintetben változás már biztos nem lesz. A zene pattra ugyanolyan, mint eddig, nagyon mélyen merít (néha hangról-hangra) a 60-as és 70-es évek nagyjaitól. Kínosnak ezt nem nevezném, inkább megmosolyogtat, hogy néha konkrétan meg tudom mondani, melyik dalból vették kölcsön az adott részletet. Tavaly végre koncerten is elcsíptem őket, élőben hengereltek. Soha rosszabb folytatást!

Zakk Wylde – Book Of Shadows II

Zakk barátunk egy kissé átesett a ló túloldalára. A palit isteni tehetséggel áldotta meg a sors, egy hangból megismered, ha elkezd gitározni, és az énekhangja is full kellemes. A bő húsz éve kiadott Book Of Shadows folytatása nyugodtan kijöhetett volna a Black Label Society neve alatt is, ugyanis ott is Zakk világa dominlá. Az a baj ez néha nem úgy sül el, ahogy kéne. Szó se róla, a mocskos riffelés mellett mesterien ért a lírákhoz is, ez már a BLS korongokon is felfedezhető volt, azonban egyre inkább kezdenek eljellegtelenedni ezek a típusú dalai. Lemegy az egyik és úgy vált át egy másik ugyanolyanba, hogy fel sem tűnik. Szóval nem tudom. Elhallgatom néha a háttérben, de ha vissza kellene idéznem bármit is, nagy bajban lennék. Inkább nyúzza azt a gitárt, ahogy csak ő tudja. Mindenki jobban jár.

Vége! :)