LE-MEZtelenítő 2014 - Ezeket hallgattam tavaly (3. rész)

Gondoltam, ha már így "belejöttem" tegnap, gyorsba megírom a befejező részt is. Valamint leszögezem ismét: Nem teljes a lista, ezeken kívül is hallgattam tavaly megjelent lemezeket, de ezek azok, amikről számottevően tudok pár mondatot nyökögni. :)


Ronnie James Dio - This Is Your Life

Ennek a lemeznek kicsit speciális a helyzete, ugyanis egy tribute albumról van szó, főhajtás a 2010-ben elhunyt legenda előtt. Ilyesfajta vállalkozásoknál nagy az esélye, hogy sokan fanyalogni kezdenek a feldolgozásokat hallva, azonban úgy hiszem ezt a lemezt végighallgatva senkiben nem maradhat kétely. Felkerültek rá korábbról már ismert átiratok (pl. Killswitch Engage-Holy Diver) és vadi új felvételek is. Mondhatjuk, hogy a maga stílusában minden előadó a maximumot hozta ki magából, ezért nem is szívesen emelnék ki egyetlen dalt sem. Na jó, egyet mégis. A Metallica-Ronnie Rising Medley-je az valami pazar lett, ezen még a legvérmesebb Metallica utálók sem tudtak fogást találni. A lemez amúgy Dio majdhogynem egész pályafutásából szemezget, a Dio dalok mellett találhatunk Black Sabbath és Rainbow átiratokat is. Tökéletes album, egyben tisztelgés egy legenda előtt!

Sixx A.M. - Modern Vintage

Mivel Mötley Crüe lemez valószínűleg már nem fog készülni ebben az életben, a zenekar kreatív agya, Nikki Sixx nekiállt egy újabb Sixx A.M. lemezt elkészíteni. Amikor 2007-ben kijött az első lemezük, amely a Heroin naplók című könyv "filmzenéje" volt, bevallom nem gondoltam, hogy lesz folytatása a produkciónak. 2011-ben rám cáfoltak, az újabb könyv mellé (amely sajnos nem jelent meg magyarul) újabb lemez érkezett. Az első lemez zsenialitása után kissé voltak fenntartásaim, de összességében az is egy remek modern rocklemez lett. Erről a harmadik lemezről azonban nem nagyon tudom mit gondoljak, még így jó néhány hallgatás után sem. A címet telibe találták, tényleg jellemzi az egész anyagot. Néhol kissé csöpögős, néhol pedig remekül eltalált pillanatok váltják egymást. Összességében nem pont azt hozták, amit az előző lemezek alapján vártam, ennek ellenére mégis kellemes hallgatni való. Épp csak...Olyan semmilyen.

Slash feat. Myles Kennedy & The Conspirators - World On Fire

Erről a lemezről már korábban írtam egy hosszabb szösszenetet, így nem is ragoznám túl ezt az írást. Elfogultság vagy sem, Slash most sem tudott hibázni. Az Apocalyptic Love után ismét egy méregerős albumot szállított le, még a lemezre pakolt 17 dalt se találom soknak, hiába közel 80 perc a játékidő. Lehet mondani, hogy nem olyan mint régen volt (Ki hitte volna?!), meg hogy Myles Kennedy nem jó énekes (Süket vagy ember?!), de ez mind-mind csak szőrszálhasogatás. 2014-ben valahogy így kell kinéznie egy hard rock lemeznek. Pont. (Csak azt az ocsmány borítót tudnám feledni...)

Steel Panther - All You Can Eat

Aki egy percig is komolyan veszi, amit a Steel Panther csinál, az reménytelen eset. A zseniális első két lemez után ismét lemezzel jelentkeztek, ez azonban sajnos nem vitte át a lécet. Nem arról van szó, hogy rossz lenne, csupán nem húznak úgy magukkal a dalok, mint eddig tették. Hab a tortán, hogy ezúttal rátettek még egy lapáttal, ami a szövegeket illeti. Azok eddig is a sírva röhögős kategóriába tartoztak, de amit itt a gyanútlan hallgatóra szabadítottak, az már finoman szólva is kibaszott kemény. :D Pl. ott a Gangbang At The Old Folks Home. Ez miiii?! :D (Ironikus módon talán mégis ez a legjobb szerzemény a lemezről) Egy szó mint száz, a lemez mégis hallgattatja magát, csak érezni rajt, hogy legközelebb ennél bizony többre lesz szükség. Amúgy meg bőven az ajánlott kategória!

Tankcsapda - Urai vagyunk a helyzetnek

Egy Tankcsapda lemezről nagyon könnyű, ugyanakkor baromi nehéz írni. Kicsit úgy vannak itthon, mint a Metallica világviszonylatban a fekete album óta. Valahol mindenki a magukénak érzi őket. Még ki se jött a lemez, sokan már temették előre. Igen, nem fognak már megírni egy újabb Legjobb méreg vagy Jönnek a férgek lemezt, azonban mégis sikerült egy nagyon jó albumot összekalapálniuk, megkockáztatom az Agyarország óta a legjobbat. Mi sem bizonyítja jobban, hogy koncerteken már a megjelenést követően mindenki Lukács Lacival együtt énekelte az új dalok szövegeit is. Lehet vészmadárkodni, meg siránkozni, a tény attól még tény. A Tankcsapda a maga útját járja, és úgy néz ki a siker őket igazolja!

The Treatment - Running With The Dogs

A pofátlanul fiatal srácokból álló angol zenekarra a júniusi Alter Bridge koncerten figyeltem fel, ahol előzenekarként próbálták meggyőzni a közönséget. Úgy néz ki sikerült a művelet, ugyanis nem egy embertől hallottam, hogy mennyire tetszett nekik a zenekar. A pocsék hangzás ellenére úgy döntöttem adok nekik egy esélyt, és meghallgatom a lemezeiket. Jó döntés volt! Eddig két albumot hoztak ki, a maguk nemében mindkettő remek! Nem csináltak semmiféle világmegváltó dolgot, csak megírtak egy csokorra való jó dalt, melyek fiatalos lendülete szabályosan húz magával. Aki fogékony az AC/DC, a Def Leppard vagy a Guns N' Roses zenéjére, nem teheti meg, hogy kihagyja a The Treatment-et!

Turbo - Pentagram

A meglehetősen hülye nevű zenekarral néhány éve, egy Nyáréj fesztiválon találkoztam először. Itt nagyjából ki is merült minden velük kapcsolatos negatívumom, a zenén ugyanis képtelenség fogást találni, az világszínvonalú. Stílusba sorolni meg végképp lehetetlen. Eddigi két lemezükön (Basszus, tavaly mindenki a harmadik lemezét hozta ki?!) is hemzsegtek a jobbnál jobb, pszichedéliával átitatott szerzemények, szerencsére most sem adják alább. Érdemes sokszor nekiülni a lemeznek, mivel nem adja könnyen magát, de ugyanúgy mint a Gátnál, a Chrome Divison vagy a Mastodon lemeze, ez a korong is később fogja feltárni az igazi értékeit. 

Vége! :)