LE-MEZtelenítő 2014 - Ezeket hallgattam tavaly (1. rész)

Valljuk be, elég régen írtam már ide. Ennek sajnos az állandó problémám, az időhiány a legfőbb oka. Most, hogy beköszöntött az új év, gondoltam elsőnek csinálok egy összesítőt, hogy melyek voltak azok a lemezek, amelyek a legtöbbet forogtak a lejátszómban (képletesen és szó szerint értve is).

Szinte biztosra veszem, hogy kifelejtettem néhány lemezt, de talán ennek alapján is képet lehet kapni arról, hogy mennyire szörnyű a zenei ízlésem. :)

Szóval nézzük. Sorrend nélkül, de mégis sorba:

A Gátnál - Félmágió

Tavaly végre megjelent a sárvári A Gátnál első lemeze, melyről korábban egy ismertetőt is írtam. Megjelenése óta, ha nem is rendszeresen, de elég gyakran végighallgatom a lemezt. "Tipikusan" olyan dalcsokrot sikerült összehozniuk, melyből hiba lenne akár csak egy szerzeményt is kiemelni, egyben mutatja meg valódi énjét a korong. (A tipikusan nem véletlenül került zárójelbe, ha valakiknél, hát Náluk ez aztán ismeretlen fogalom.) Háttérzenének nem is érdemes feltenni, sokkalta jobban ajánlanám kikapcsolódáshoz esetleg merengéshez.

A Nyughatatlan - Jaj

Második lemezét adta ki tavaly A Nyughatatlan. Stílusát tekintve leginkább alternatív countrynak nevezhetjük a zenekart (weboldalukról puskáztamm bocsi :) ). Az előző korong feldolgozásai után ide már befészkelték magukat a saját szerzemények, nagyjából fele-fele arányban adagolják a saját illetve a coverelt dalokat. A minőséget nem is lehet megkérdőjelezni: példának okáért ott van a Menni Amerika, ami annyira fogósra sikeredett, hogy ha akarnám se tudnám kiverni a fejemből. Köszi...De tényleg! :) 

AC/DC - Rock Or Bust

Derült égből villámcsapásként jött a hír év közepe felé, hogy a vén trottyok stúdióba vonulnak, hogy rögzítsenek egy új lemezanyagot. Sajnálatos módon a banda motorjánál, Malcolm Young-nál demenciát állapítottak meg, amely nem tette lehetővé, hogy a zenekarral tartson. Aki akarja a neten úgyis megtalálja az ide kapcsolódó infókat, én a lemezről szólnék pár szót. Tényleg csak párat, mivel mit is lehet elmondani a zenéjükről? AC/DC. Se nem több, se nem kevesebb. Azt csinálják amihez értenek, ennél nem is kell több. Ámen.

Arch Enemy - War Eternal

Az Arch Enemy zenéjével csak nemrég ismerkedtem meg, köszönhetően annak, hogy tavaly nagy hirtelenjébe énekesnőt cseréltek. Gondoltam teszek egy próbát, és belefülelek, aminek az lett az eredménye, hogy söpörhettem fel az államat a padlóról. Az überdurva témákat ugyanis olyan dallamokkal keverik, ami már a pofátlanság szintjét súrolja. :) (Félreértés elkerülése végett a dallamok a gitártémákban jelennek meg, nem az énekben!) Mivel viszonylag friss a "kapcsolat", így én is csak ismerkedem a többi lemezükkel, ez az utolsó azonban a tavalyi termés egyik nagy kedvence lett nálam! 

Atakám - The Gate Of Light

Idén jó évet zártak a sárvári zenekarok, nem sokkal A Gátnál lemeze után ugyanis az Atakám is kihozta első hanghordozóját. (Tudom, azóta is lógok az ismertetővel, ígérem záros határidőn belül sort kerítek rá!) A koncertekről már ismerős dalokat jól esett otthon is meghallgatni, a szövegeket elolvasva pedig végre a sztori is körvonalazódott a fejemben. (Koncerten nem mindig sikerül teljesen odafigyelni :) ) A stílust igazából nem merném meghatározni, most kapásból 10 zenekart tudnék felsorolni, ami eszembe jutott a lemez hallgatása közben, azonban végig ott tolakodott az egyéni íz is, ami mindenképp dicséretes a mai dömpingben! 

Apey & The Pea - Hellish

Na most...Bajban vagyok, mert meg kéne próbálnom félretenni a lelkesedésem. Hazai fronton az Apey & The Pea ugyanis két éven belül két olyan lemezt szállított le, amitől finoman szólva is lementem hídba. Őrületes súlyosság árad a zenéből, egy másodpercre nem engedi lanyhulni a figyelmet. Pedig nem mondhatni, hogy feltalálták a spanyolviaszt, de olyan átkozott jó dalokat írtak, amik követelik, hogy azonnal hallgasd meg őket újra, lehetőleg full hangerőn, hadd örüljön a szomszéd is! SÚLYOS! (Apró adalék, hogy közel egy hónap múlva, február 13-án végre élőben is elcsíphetem őket, ráadásul hazai pályán, az AZK falai között! Ez meg KÖTELEZŐ, így nagybetűvel!)

Black Label Society - Catacombs Of The Black Vatican

A jó öreg Zakk. Benne se sűrűn kell csalódni. Az egy évtizeddel ezelőtti tempóhoz képest mára meglehetősen visszavett a lemezgyártásból, erre is négy évet kellett várni az előző után. Sok újdonságot már ő sem fog felmutatni, de amíg tudja tartani a színvonalat, addig semmi gond, én örömmel hallgatom a lemezeit. Na de mi is a játék neve? Sör- és whiskyáztatta őserejű rock/metál zene, leginkább olyan amit csak ez a nagyra nőtt redneck (a szó jó értelmében) képes így előadni. (A piás rész már a múlté, többi infó a Google-ban.)

Folyt. köv.