LE-MEZtelenítő 2014 - Ezeket hallgattam tavaly (2. rész)

Kissé megkésve, de itt a folytatás. Az első részben leírtakat fenntartom. :)

Black Veil Brides - Black Veil Brides

Szembe az árral. A fikatenger közepette én veszem a bátorságot, és ki merem jelenteni, hogy nekem márpedig tetszik, amit ezek a srácok összezenélnek. (Így belegondolok, hogy még nálam is fiatalabbak...) A zenéjük semmi olyat nem tartalmaz, amit már ne játszottak volna el korábban, de az vitathatatlan tény, hogy tudnak jó dalokat írni. A 2011-es lemezüket ugyan most sem sikerült überelni, de hangzásügyileg hatalmas lett az előrelépés. (Nem hiába, Bob Rock ült a produceri székben.) Kapunk 11 modern rock/metál dalt bő háromnegyed órában, amik semmi mást nem akarnak, csak szórakoztatni. Kikapcsolódáshoz, rockzenével ismerkedéshez tökéletes!

Chrome Division - Infernal Rock Eternal

Mondhatni, hogy a 2004-es indulása óta az egyik kedvencem ez a norvég bagázs. Véletlenül találtam rájuk egy HammerWorld-ös cikket olvasva, gondoltam belefülelek a zenéjükbe, mert felkeltette az érdeklődésem az írás. Első hallásra azt hittem, hogy egy Motörhead tribute-el van dolgom, annyira hasonlított a zene. Többször meghallgatva a lemezeiket sem múlik ez az érzés, de tagadhatatlan, hogy képesek egyszerű, de fogós, ugyanakkor mégis döngölős dalokat írni, melyek hallatán azonnal egy hideg sörért nyúlna az ember keze. Negyedik lemezükön kissé szélesítettek zenei palettájukon, ezúttal talán egy árnyalatnyival több a dalokban az un. southern hatás. (Pl. Lynyrd Skynyrd, csakhogy a legismertebbet említsem) Bő egy órás stoner/southern rockzene ez, ami nem biztos, hogy elsőre megadja magát, de érdemes próbát tenni vele, meghálálja a bizalmat!

Crazy Lixx - Crazy Lixx

Az már egy ideje tudvalevő, hogy az un. glam/sleaze/hard rock/akármi "fellegvára" Los Angelesből szépen átkerült Európába, annak is az északi részébe. Nevezett zenekar éppen Svédországban székel. A megismerkedés szintén a HammerWorld által történ, amikor is első lemezükről olvastam egy recenziót. A méregerős debütáló lemez után gitáros csere történt, ami sosem tesz jót egy zenekarnak, de mégsem volt gond belőle, szerencsére a további lemezeken is tudták tartani a szintet. Negyedik albumukon is hozzák a pofás riffeket, a király szólókat és a kitörölhetetlen arénarefréneket. Ezen a vonalon a tavalyi év egyik csúcsteljesítménye!

Killer Be Killer - Killer Be Killed

Manapság már senki nem kapja fel a fejét egy újabb szupergruppra, bevallom én is úgy voltam ezzel a kooperációval, hogy "Jó,jó, de minek?!". Aztán megjelent a lemez, én meg visszaszívtam minden előzetes negatív gondolatom. A dalok ugyanis baromi erősek! A zenét behatárolni nem merem, van benne minden, ami a zenekart alkotó négy zenész stílusát jellemzi. Akad egy kis Sepultura/Soulfly féle dühöngés, némi Mastodon-os agymenések, aztán Dillinger Escape Plan féle matekozás (szerencsére módjával) és Mars Volta-s "szimplább" témák. A három vokalista remekül kiegészíti egymást, egyikük se akar a másik elé tolakodni. Aki egy kissé eklektikus, de mégis működőképes (urambocsá fogós) lemezt akar hallgatni, annak ajánlott egy próbát tenni a lemezzel!

Leander Rising - Öngyötrő

Ismét egy megosztó zenekar, ezúttal itthonról. A Leander Rising-ot valaki vagy nagyon szereti, vagy gyűlöli. Őszintén szólva, nekem sosem volt bajom a zenéjükkel, már a korai demók alapján is elismerősen bólogattam, hogy szó se róla, jók a dalok. Köteles Leander szólóprojektből szép lassan egy komplett zenekar fejlődött ki, és most érkeztek el a második lemezükhöz. Az első, kissé szerteágazóbb korong után, amelyen (majdnem) minden addig megírt dalt rögzítettek, ez a dalcsokor sokkal egységesebb képet mutat, érezni a fejlődést. A stílus nem nagyon változott, ugyanúgy itt vannak az azonnal ragadó énekdallamok, vegyítve a (modern)metálos döngölésekkel. Bejövős!

Machine Head - Bloodstone & Diamonds

A Machine Head-el kötött ismertségem alig 1-2 évre nyúlik vissza. Amikor jött a hír, hogy új lemezt készítenek, én kíváncsian vártam mit hoznak össze. Sokan már az előző Unto The Locust című anyagot is temették, és erre is rögtön megindult a negatív kommentek özöne amikor megjelent. Tény és való, nem sok köze van már ahhoz a Machine Head-hez amelyik anno elkészítette a Burn My Eyes-t. Azt a fajta "tufa" metált felváltotta egy érettebb gondolkodású, kevésbé ösztönszerű, ám ugyanannyira zseniális zene. Itt-ott vonósok is színesítik a dalokat, és már-már Iron Maiden-t idéző ikerszólós betétek is több helyen előkerülnek. (Ez mondjuk már a Locust-on is szembeötlő volt). Mivel sose voltam az a megrögzött, "csak a korai lemezek a jók, a többi szar" típusú ember, ezért én ezt a lemezt is egy tízpontos munkának tartom, amit szívesen hallgatok a többi albummal egyetemben.

Mastodon - Once More 'Round The Sun

Na, szerintem ezt a pár sort lesz a legnehezebb megszülni. A Mastodon zenéjét alig pár hónapja fedeztem fel. Persze már olvastam róluk korábban is, mindenhol az egekbe emelték a zenekart, azonban úgy voltam vele, hogy igen, biztos jók, de az érdeklődésem mégse keltette fel egy írás sem annyira, hogy meghallgassam mire fel ez a nagy lelkesedés. Ez az állapot addig tartott amíg meg nem hallgattam az új lemezük felvezető dalát, és szabályosan seggre ültem. Amennyiben valaki megkérne, hogy ugyan mondjam már meg milyen stílusban is alkotnak, komoly gondban lennék. A progresszívtől kezdve a stoneren át minden eszembe jut a zene hallatán. Igaz, én is csak ismerkedési stádiumba vagyok a lemezeikkel, de aki egy egyedi hangzásvilágú, nehezen befogadható, ugyanakkor zsenialitást nem nélkülöző zenét akar hallgatni, az szánja rá az idejét és kincset lel!  

Folyt. köv.