Somorjáról szeretettel - "Rómeó Vérzik-Szűk a tér" lemezismertető

Szinte hihetetlen, de már három év telt el a felvidéki Rómeó Vérzik legutóbbi lemeze, az Újratervezés óta. Az a lemez még trió felállásban készült, és akkor egy új éra kezdetének szánták. Ami rövidesen rájuk köszöntött, hiszen nem sokkal később ismét kvartetté bővültek: a náluk egyel fiatalabb generációból jövő Kálmán Ákos (ex-Phoenix Rt.) személyében új gitáros lépett színre, 2018 óta ebben a felállásban láthatja a nagyérdemű a zenekart. Most pedig máris itt vagyunk 2020 végén, túl az új lemez, a Szűk a tér megjelenésén.

Sokáig csak kósza hírek keringtek arról, hogy mikor érkezik az album, de szeptember elejével minden világossá vált, amikor rászabadították a világra a felvezető dalt, ami a No Future címet kapta a keresztségben. Megijedni nem kell, természetesen nem váltottak át angolra, és a zenei irány sem módosult, maradtak a jól kitaposott nyomvonalon. Előzetesen azt nyilatkozták, hogy ez az eddigi legerősebb lemezük az Engedd belém óta, amit hittem is, meg nem is. (Számomra egyébként az Engedd belém – Rock N’ Roll az élet! – Hadd égjen! albumtrió a csúcs a diszkográfiában, de bármelyik lemezt szívesen hallgatom) És vajon tényleg így van?

Szóval akkor Szűk a tér. Az előbb említett „No Future” nyitja a lemezt, és onnan tudtam, hogy jó dal lesz, mert elsőre nem tetszett. Beletrafáltam. Sodró lendületű rock n’ roll, azonnal megadja az alaphangot, a fakkdöszisztem jellegű szöveg pedig tökéletes táptalaj ahhoz, hogy egy emberként üvöltse mindenki. Mondjuk momentán maximum otthon, mert a beutazás nehézségei miatt a koncert egyelőre sztornó...

„A világ legjobb nője” folytatja a döngölést, és itt figyeltem fel rá, hogy a gitárokat mintha egy leheletnyit lejjebb hangolták volna. A szöveg tipikus Koppány: korábban is hallhattunk már ilyesfajta csajozós dalszöveget, semmi újdonság, de jó. A gitárszólóra viszont felkaptam a fejem, jól sikerült! Koncerten szintén erősen működőképes dal.

A következőnek érkező „Álszent keringő” egy súlyos, középtempós tétel, benne némi staccatos riffeléssel és kétlábdobbal. A szöveg tartalmaz némi burkolt célzást arra vonatkozóan, hogy hova menjenek el a politikusok, cserébe a refrén az egyik legjobb, amit a lemezre írtak. És külön pacsi az „előre lépjél egyet, hátra kettő-négyet” sorért!

A „Bocsáss meg Uram” lazább kezdése elsőre meglepett, de ez persze csalóka volt, hiszen szinte azonnal belecsapnak egy Thunderstruck találkozik a Wasted Years típusú üreshúros riffbe. A refrén szintén nagyon eltalált, még némi o-o-ózással is megtámogatták. A dal közepére egy rövid kiállás is került, némi Black Label Society-s beütéssel. A gitárszóló szintén tetszetős lett!

A „Halva vagy élve” ugyancsak egy sodró lendületű darab, kegyelmet nem ismerően csap az arcodba azonnal. A nyaktörő iramot a dal közepén megtörik és szolid középtempózás veszi kezdetét, de csak azért, hogy pár taktus után ott folytassák, ahol elkezdték. Érezni benne némi laza Motörhead feelinget, ami még soha nem jelentett rosszat.

„Kiszemelt préda”, hmmm….Tetszetős cím. A dal nemkülönben: nem meglepő mód ez is húz, mint az állat, megtámogatva egy remekbe szabott refrénnel és dobtémákkal. (Basszus, az blastbeat akar lenni?!) Ja és újfent beköszön az Iron Maiden, ugyanis: ikerszólós elemek! Szupeeer! (Egyébként nem tudom miért, de van egy enyhe Tankcsapda beütése a dal hangulatának, ami a fentebb leírtak miatt furcsán hangozhat) Lényeg a lényeg: koncertre vele!

A „Csak játszom” szintén Zakk Wylde ihlette üveghangos riffekkel támad, de a verzék alatt tiszta hangszínre váltanak a gitárok. A refrén ismét tízpontos, együtt énekelném a zenekarral hallgatás közben, ha tudnék énekelni. De az igazi királyság a dal közepi kiállás, és a rövid, viszont velős gitárszóló!

„Los Angeles”, a város, ahova mindenki el szeretne jutni. Mivel az írás témáját adó zenekarnak ez már összejött, cseppet sem meglepő, hogy dal született az élményekből. Az előzőeknél ez egy kissé kimértebb tempójú szerzemény, nem meglepő módon némi Mötley Crüe beütéssel a refrénnél és egy távolba merengő középrész+narráció párossal…Ha már L.A. ugyebár. A dal eleji „rádiós” bejátszás akcentusa hibátlanul megmosolyogtató:)

 A „Szememen át” című dalt sokáig nem tudtam hova tenni, eleinte kifejezetten nem tetszett, mára azonban nagyon megkedveltem. A na-na-názós részek miatt úgy tűnt, mintha nem lenne befejezve a refrén, mára azonban beette magát a fülbe. Hangulatát tekintve ez egy lazább darab, némileg elgondolkodtató szöveggel. Nem mondom, hogy kiemelkedő, cserébe jó.

Az „Egyszerű este” a lemez egyetlen lassúja, egy akusztikus alapú szerzemény, melybe fokozatosan kapcsolódik be a többi hangszer. A dob-bőgő-gitár mellett zongorát is csatasorba állítottak. Tetszik, ahogy fokozzák a hatást, amikor bejön a dob majd a gitárszóló az még sokadik hallgatás után is hidegrázós. Apropó gitárszóló: szerény véleményem szerint a lemez legjobbját ide sikerült megírni!

A lemez végére tartogatott címadó tétel, a „Szűk a tér” tökéletes kontrasztot képez az előző akusztikus tételhez képest, hiszen ez szintén egy Motörhead ízű vadulós, kétlábdobos darab. Igazi energiabomba három percben, hogy amint véget ért, azonnal újraindítsd a lemezt!

És ezzel végére is értünk, 11 dal bő 42 percben. A dalok színvonalának hála simán előfordulhat, hogy egymás után két-három alkalommal is végigmegy a korong, ami azt jelzi, hogy a somorjai brigád egy újabb kifejezetten jól sikerült albumot tett le az asztalra. Nem mondom, hogy tényleg a legjobb lemez 2004 óta, de a legutóbbi két - trióban készült – korongnál hatványozottan erősebb. Jót tett a két gitár, Ricsi és Ákos nagyon jó dolgokat pengetnek, bár azt nem mindig tudom megítélni melyik szólót ki játssza. Sancho és Koppány pedig évezredek óta együtt játszik, ezáltal a tökéles ritmus biztosított. Utóbbi, mint a zenekar énekese hozza a maga frazírjait, kissé érces hangjával és a rá jellemző dalszövegekkel. A hangzást ugyan szokni kellett az elején, de hamar sikerült megbarátkozni vele.

Egyetlen negatívumot rónék fel, mégpedig annyit, hogy hiányzik a booklet, így nem lehet olvasgatni a dalszövegeket, de tulajdonképp ez részletkérdés. A lemez rendkívül baráti áron, mindössze egy ezresért vásárolható meg a zöld színű benzinkutakon. Ennyiért pedig szinte ajándék. Összességében kijelenthető: le a kalappal, szép munka volt!