Ez most komoly?! - Bullet For My Valentine (2019. április 10. Budapest)

Ahhoz képest, hogy megalakulásuk óta csak egy-egy fesztiválkoncerten lehetett elcsípni a Bullet For My Valentine-t kishazánkban, az utóbbi időben rendesen fordult a kocka. A tavalyi Parkos fellépés után alig háromnegyed évvel máris újra hazai színpadon üdvözölhette a publikum a walesi bárdokat. A fellépés az időpont miatt ezúttal fedett helyen volt, amit egyáltalán nem bántam, egy klubkoncert szinte kivétel nélkül különleges hangulatú tud lenni. Bár ez esetben…Na de ne rohanjunk ennyire előre!

Viszonylag korán elindultam otthonról, és normál tempót tartva hamar megérkeztem a fővárosba. A déli csúcsforgalomnak köszönhetően, egy nem tervezett „városnézés” is belefért az időbe, lévén akkora forgalmi dugó volt, hogy unalmamban egyfolytában kifelé bámultam az egy helyben toporgás miatt. Végül kisebb nehézségek árán odaértem a Barba Negrahoz, ahol néhány kör után sikerült egy közeli parkolóhelyet találni.

Az udvar területére belépve még sehol nem volt egy teremtett lélek sem, de erre számítottam is. Valamint arra is, hogy a zenekar még nem érkezett meg, így esetleg van esély elcsípni őket egy aláírásra. Nos, nagyobbat nem is tévedhettem volna, de még így is szerencsém volt! Egy ott dolgozótól megtudtam, hogy már előző nap ott voltak, mivel pont „day off” volt a turnéban (magyarul koncertmentes nap). Így teljes lutri volt a dolog, de ahogy fentebb írtam…! Néhány perc várakozás után a gitáros Padge kijött rágyújtani, én pedig kisebb hezitálás után odasétáltam hozzá, hogy jó igényesen megkérjem „vuggyulájktuszájnmászídiplíz”? Mosolygott egyet, aláírta, egy slukkal elszívta az egész cigit (!!!) és bement, én meg örültem. Kb. fél óra múlva a basszer Jamie jött ki telefonálva, és épp indult volna a kisbuszhoz, de próba szerencse módon intettem neki, mire megállt. Iszonyat rendes volt, letette a telefont, amíg aláírt aztán mentek várost nézni. A dobos Jason később jött ki, amikor már egy jó barátom is ott volt velem, mondta, hogy mindjárt jön vissza és akkor aláír persze. Úgy egy óra múlva érkezett vissza és ígéretét betartva megállt. Hadd ne mondjam, az akcentusa egy külön misét megérne, néha igencsak figyelnünk kellett mit mond. :) A csapat negyedik tagja Matt nem jött ki, de mint később megtudtuk a családja itt volt vele, ezért érthető módon velük töltötte az időt.

Ezek után kisétáltunk az utcára, megelőzvén, hogy kiküldjenek minket, ugyanis a kapunyitás újabban egy másik helyen van. Alig néhány perc múlva a várakozó saccra 10 főnek mondták mintegy mellékesen, hogy amúgy nyugodtan be lehet menni az udvarra, lehet a klub előtt várni. Na köszi! Irány vissza. Ahogy haladt az idő, elkezdtek gyülekezni az emberek és a kiírt 19:00-es nyitáskor már egész szép sor alakult ki. Mindenféle futás/rohanás nélkül teljesen könnyen lehetett odasétálni a színpadhoz, az ilyesmit mindig díjazni tudom.

Bő háromnegyed óra várakozás után színpadra lépett az este előzenekara a New Friend Request. (Az mi név apám…) Előzetesen nem ismertem a zenéjüket, időm sajnos nem volt belehallgatni, így abszolút kíváncsian vártam mit fogok hallani. Őszinte leszek: a csapnivalóan trágya hangosításnak köszönhetően nagyrészt semmit. A zenéjük amúgy nettó metalcore, benne a stílus minden elemével: dallamos riffek, breakdownhegyek, üvöltős- és tiszta ének váltakozása, stb. Bónusznak pedig Karai Anna vendégszereplése az utolsó dalban. Sajnos a koncert nem hagyott bennem mély nyomot, a hallottak alapján pedig nem érzek késztetést, hogy beleássam magam a munkásságukba.

Ahhoz képest, hogy tavaly cakkpakk negyed óra alatt letudták az átszerelést, itt minimum háromnegyed órát várakoztattak minket. Idővel sokan kezdtek kifogyni a türelemből, és inkább Tankcsapdát énekeltek, hogy addig is teljen az idő („Mi a fasz van?!, Mi a fasz van?!”). Végül 21:00 után néhány perccel végre megszólalt az intro és a Bullet For My Valentine tagjai besétáltak a színpadra, hogy aztán…

Hogy aztán nyugodtan bemásolhassam ide a tavaly nyáron írt beszámolómat egy az egyben. Nincs mit szépíteni, gyakorlatilag megkaptuk tök ugyanazt a műsort, mínusz brutál színpadkép. (Később ránéztem, kevesebbet is játszottak, mint tavaly!) Szándékosan nem nézegettem az ebben a körben játszott setlisteket, de erre álmomban sem gondoltam. Nem arról van szó, hogy rossz lett volna a koncert, mert egyáltalán nem volt az! De a tény, hogy a zenekar 55 perc (!!!) játék után levonul a színpadról, és ráadással együtt mindösszesen 75 perc (!!!!!!) lesz a koncert, az bizony a pofátlanság határát súrolja. Pedig jól felépítették a műsort, az amúgy meglehetősen furcsa –vagyis inkább halovány- Gravity lemez dalai mellé a kimaradhatatlan tételek kerültek (Scream Aim Fire, Waking The Demon, The Last Fight, Tears Don’t Fall, hogy csak a legnyilvánvalóbbakat említsem), plusz egy tök felesleges dobszóló. Az egyetlen dal, aminek ritkaságértéke volt az első lemezes Suffocating Under Words Of Sorrow volt.

Szóval nem tudom. Nagyon vegyesek az érzéseim. A zenekar összeszedetten játszott, jó kedvük is volt (annak ellenére, hogy teltházról egyáltalán nem beszélhettünk), de mégis ez így kevés. Azóta utánanéztem, mindenhol ennyit játszanak. Csak nem értem miért. Van hat teljes nagylemezük, lenne miből válogatni. Tele vannak jó dalokkal (pl. Eye Of The Storm bakker!), és akkor évek óta gyakorlatilag alig változtatnak a számokon, eljátszanak egy kis túlzással előzenekar hosszúságú műsort.

Így körülbelül ennyi. Nem arról van szó, hogy akkor most soha többet nem nézem meg őket koncerten (dehogynem!), de bízom benne, hogy változtatni fognak, mert ez így nonszensz. Turné után inkább menjenek pihenni, és hozzanak össze újra egy normális lemezt!

U.i.: az Avenged Sevenfoldot nem akarja valaki elhozni végre egy saját koncertre?!